A János Zsigmond Unitárius Kollégium meghívásában Földes László-Hobo ezúttal legújabb lemezét, a Circus Hungaricust mutatja be, melyről a kritika többek között azt írja, hogy: „ez az a lemez, amit száz év múlva (valamilyen hanghordozó formában) oda lehet majd adni az utókornak, ha arra kíváncsiak, milyen is volt a 2000-es első évtizedvég.”

Az előadásra a Kollégium Felvinczi György dísztermében kerül sor 2009. december 12-én, szombaton, este 7 órától.

Jegyek (helyszűke miatt) elővételben, telefonon foglalhatóak a 0743218208-as telefonszámon. Ára: 15 lej.

“Hobo elkészítette pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A lemez szövegei három fő gondolati kör köré csoportosulnak: egyrészt generációs önvizsgálat, másrészt egy mély társadalompolitikai elemzés, harmadrészt a staféta-átadás, tudás és tapasztalat-áthagyományozás problematikája és gondolati köre. Ebben a politikai érdekek és gyűlölet mentén kettészakított, kisemmizett, elhülyített, reményvesztett országban mindenki másban keresi a felelőst, ám Hobo nem ezen az úton jár: megvizsgálja, ő mit tett és tehetett volna. Nem keres kiutat, csak tenni szeretne valami jót a maga területén: megírta ezt a lemezt, színházakban játszik, könyveket ír, szaval, zenél, teszi a dolgát.

Előtte ezen az úton nem járt senki, követője sem akadt még. Nehéz lesz alkalmas és méltó utódot találni, aki viszi tovább a stafétát. Súlyos örökség, amely nem lehúz, hanem felemel, csak fel kell tudni venni.

A Circus Hungaricus hosszú idő óta az első hazai lemez, amelyen nincsen töltelékszám: mind a 15 dal egyformán erős, izgalmas, felkavaró, pimasz, brutális, szívszorító és gyönyörködtető. Ez a lemez, amit mindenkinek meg kell hallgatni, aki a Kárpát-medencében él és magyar az anyanyelve, egyaránt szól fiatalnak és idősnek.

Súlyos, elgondolkodtató, sok-sok munkát és fejtörést okozó lemez ez. Fájdalmas hallgatni, de a maga kíméletlen módján kényszerít arra, hogy elgondolkodjunk: mi mit szúrtunk el és teszünk-e valamit, hogy jobbá formáljuk magunkat és a környezetünket. Képesek vagyunk-e önvizsgálatra, tudunk-e adni, merünk-e igazán szeretni? Vagy maradunk ingyenjegyért kuncsorgó szánalmas szerencsétlenek a mások cirkuszában? Az előadás megkezdődött, a függöny felgördült, a zenekar már játszik. Kenyeret és cirkuszi játékokat – már az ókori rómaiak is ezt tartották fő követelésüknek. Nekünk már se kenyér, se cirkusz. Csak Circus Hungaricus…”

Forrás: www.erdely.ma