A pillanat kertje

Terényi Ede 75. születésnapját ünnepelték nemrég a kolozsvári Quadro galériában. A sokoldalú zeneszerző, muzikológus, egyetemi professzor a teltházas közönségnek ezúttal képzőművészeti képességeit mutatta meg, kiállított Dantesca és a Dante kertje című grafikai munkák Dante Isteni színjátékát dolgozzák fel, amellyel a művész korábbi zenedarabjaiban már foglalkozott.

A tárlatmegnyitók zömére nem a szellemes hangulat jellemző, általában komoly, művészettörténeti elemzések előadása az illető műről, a művész tevékenységének méltatása tölti ki az ilyen jellegű eseményeket. Ezt követően vagy ezt megelőzően meg lehet tekinteni a fotókat, festményeket, grafikákat vagy éppen szobrokat. A Quadro galéria azonban kellemesen meglepte a közönséget, olyan művészt mutatott be, akinek nemcsak az életműve gazdag és változatos, hanem a személyisége is sokoldalú, minderről szellemes, humoros kifejezésmódja is tanúskodott. Alexandra Rus, művészettörténész a megnyitón találóan fogalmazott: Terényi Ede egyedi, mint a művészi elképzeléseit, mint a személyiségét illetően.

A zeneszerző több mint harminc mű szerzője, többek között olyan elismerésekkel büszkélkedhet mint a Pásztory- díj, az Erkel- díj vagy a Bartók- díj, ezen kívül a zenetudományok doktora, több jelentős zeneelméleti könyv, tanulmány, cikk szerzője, nemrégiben a képzőművészetbe is belekóstolt.

A Dante kertjére és a Dantesca grafikákra nem a tiszta formák jellemzőek, inkább a fény- árnyék játék, az izgalmas vonalak túltengése, alakok helyett hangulatokat, lelkiállapotokat, érzékiséget, érzelmeket fest meg a művész.  Mint ahogy azt ő is mondta, a test nélküli lelket ábrázolja, ahogyan kalandozik a Dante-i Mennyországban, Pokolban és Purgatóriumban.

A tárlatanyagot személve hol világossárga, hol sötétlila ábrák, vonalak lepnek meg minket. Elmondható: mindenképp izgalmas és hatásos technika, hiszen a nézelődő tömeg zöme meglepődve állt meg egy- egy színes grafika előtt, elgondolkodott egy mennyrészletnél, majd továbblépett egy pokolsarokba. A művésznek nem is volt más célja, mintsem a befogadót valamivel meglepni, egy új impulzust adni neki.

Terényivel beszélgetvén kiderült: már 1971 óta foglalkozik Danteval- ahogy ő fogalmaz „párbeszédet folytat vele”, bejárta a Poklot, a Purgatóriumot és a Mennyországot a híres íróval együtt. Most úgy érezte: meg kell pihenni Dante kertjében, meg kell inni egy pohár bort a társaságában, így született meg a tárlat anyaga. Azt is elárulta: a kiállítással meg szeretné mutatni, mit jelent számára a grafika és a zene kapcsolata. Amikor az ember egy képet néz, meg kell hallgatni, milyen zenét sugall nekünk, amikor pedig zeneművet hallunk, el kell képzelnünk, milyen képeket, formákat rejt magában a mű. Terényi ezt a játékot ajánlotta az egybegyűlteknek. Majd szellemesen azt is hozzátette, a művek hangulatára, témájára utalva, hogy minden a pokolból, a szenvedésből indul ki a művészeti alkotásokat tekintve, csak utána írunk, komponálunk vagy festünk a paradicsomról.

A zeneszerzőről az is kiderült: alkotásaiban a pillanatnak él, ezt ragadja meg, ennek bűvkörében születik meg a mű és hogy olyan világokhoz, alkotókhoz vonzódik, akik felül tudják a múltat írni, mondanivalójuk örökérvényű. Továbbá olyan kulisszatitkokat is elárult lapunknak: a Faust, a Kis herceg, a Kalevala mono drámáinak írása közben beszélgetéseket folytatott Goethével, Antoine Saint- Exupéry- vel, kalandozott a finn népköltészetben. Magyarázatként azt is hozzátette: „a művész benne él egy olyan világban, ami nem valóságos, mégis valóságosabb a valóságosnál”.

A tárlatmegnyitó másik érdekessége a New York-i Forte Duo fellépése volt, amely Terényi  Ede zeneműveiből adott kisebb ízelítőt, meglepő hozzáértéssel és lelkesedéssel kezelve a művész darabjait. A tárlatot az érdeklődők szeptember 17- ig tekinthetik meg a Jókai utcai Quadro galériában.

Varga Melinda