Egyedülálló irodalmi antológia látott napvilágot, amelyet a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen mutattak be. Az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől című székely irodalmi antológia igencsak nagy sikernek örvendett. A kötetben szereplő alkotók felvilágosították a közönséget, mi is a székely irodalom sava- borsa, valamint a Madagaszkár projektből is kaphatunk ízelítőt, ami a székelyek új hazaválasztásáról szól.

A magyar irodalomtörténetbe számtalan antológia itta be már magát, szinte annyi ilyesfajta kiadványt ismerünk, hogy már- már nem is tudjuk számon tartani őket, azonban még székely irodalmi antológiára nem volt példa. Legalábbis addig, amíg a kolozsvári  Erdélyi Híradó Kiadó nem döntött úgy, hogy publikálja az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől című kötetet. 

A könyv bemutatóját a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen ejtették meg, Szőcs Géza költő, író, kulturális államtitkár moderálásával. A kiadványt Fekete Vince, György Attila, Muszka Sándor, Orbán János Dénes, Sátha Attila nevei fémjelzik. Ezen szerzők írásaikkal beírták már magukat a köztudatba, népes olvasótáboruk van, a szakma irodalmi díjakkal, elismerésekkel nyugtázta kiválóságukat, de még így „egy kalap alatt” nem szerepeltek. Tudni kell: Fekete, György, Muszka, Orbán és Sátha szorosan kötődnek Székelyföldhöz, írásaikban gyakran megjelenik ennek a különleges tájegységnek a hozadéka, amely hol tájnyelvi kifejezések használatában, hol pedig ennek a népnek gondolkodásmódjának, szellemiségének versbe, prózába, mesébe ültetésében merül ki.  Az antológiában is olyan írások szerepelnek, amelyek szorosan kötődnek a székelység misztikus világához. Azonban, aki nem ismeri kellőképpen a vidék szellemiségét, szokásait és legfőképp különleges szójárását, előfordulhat, hogy sokat nem ért az olvasottakból. De még mindig van kiút ebből a galibából is, hiszen rendelkezésére állhat Sátha Attila a Székely szótára is akár. A kedves olvasó, ha a székely mentalításnak nem is, de a „szakszavaknak” itt utána tud nézni.

Szőcs Géza Sátha Attilához intézett kérdésére, miszerint mitől lesz székely egy szöveg, Sátha rafináltan elárulta a titok kulcsát: elsősorban nem a székely szavak használatától, hanem a székely észjárástól. Vagyis  a szavakon túl az antológiában szereplő alkotók mást is belegyúrnak a szövegekbe: vidék lakóinak gondolkodásmódját. Nem lehet könnyű feladat, ám, aki közel áll ehhez a tájhoz, annak gyerekjáték. Aki pedig csak látogató, átutazó turista Székelyföldön, annak egyfajta irodalmi útmutató lehet, ami időnként nagyon hasznos tanácsadóként szolgál. Vegyük csak alább idézett szöveget példának:

„Megdöböcsköllek, hogy megcsámborodsz, s mind köpörödsz, s kujakom esszetácskál, tojogalóval tángállak, míg a szusszt kivacskolom, még kapsz egy kalafintát”- mondja Orbán János Dénes egyik székely írása. Ami nem rejt mást, mintsem, ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy azt a székely illem megköveteli, rendesen ellátják a baját.

Azonban nem csak ilyen jellegű írásokat halhattunk a bemutatón, Orbán János Dénes felolvasta a Misimackó című meséjét, amely, mint megtudtuk szerepel már a magyar tananyagban is. A mese ugyan a székely nyelvet nem értő füleknek is kellemes, nem tartalmaz sok tájnyelvi jegyet, ám a gondolkodásmód, az észjárás lefestése itt sem maradhat el. A Misimackó mese sikerét György Attila anekdotázása követte, aki humoros történeteket mesélt arról, honnan is erednek a székelyek. György a történetekben a székely városok kifigurázását sem mellőzte. A humorosra sikeredett könyvbemutatón irodalmi stand up comedyt is hallhattunk Muszka Sándor közreműködésével, aki ezúttal nem verseivel bájolta el közönségét, hanem jellegzetes, agyafúrt, székely történeteivel. „ Bémentünk egy nagy diszkóba, jöttek szembe a komák, esküszöm, mindegyiknek olyan szeme vót, mintha akkor keltek volna fel. Odajön hozzám az egyik, asszongya nekem: füvet veszel-e? Há, mondom, szerinted lóval jöttem…?”- olvasható Muszka egyik humoros írásában.

Szőcs Géza szerint ezek a szövegek ilyen sűrítettségben nem vesznek el. És valószínűleg igaza van, hiszen egyre több ilyen mű születik, s népes olvasótáborra talál. Ilyen tekintetben úgy gondolom, a székely irodalomnak van létjogosultsága, az antológia sikerét tekintve, gyorsan bekerül az irodalmi körforgásba, kánonba.

Aki pedig azt hinné, ezzel vége, a székely írók visszamennek íróasztalaik mögé, megnyugodva, hogy babért arattak, téved. Orbán János Dénes ugyanis bejelentette: megvalósítják a Madagaszkár projektet, ami nem áll másból, mint a székelyek új hazaválasztásából, mert a mostani hazában a helyzet kezd elviselhetetlenné válni.

Az új otthon természetesen másmilyen, jobb kell legyen, mint a régi. Legyen jó meleg, tengerpart, kikötő, kereskedelmi flotta, de legyen hegyvidék is, ahol a fenyő nőjön, és a juh legeljen, dombság, síkság a növénytermesztésre- olvasható a projekt kiáltványában. De a legfontosabb, hogy jó nagy legyen, lehessen elszaporodni rajta és azért pont épp egy szigeten találják meg mindezt, hogy a betolakodók ne tudjanak gyökeret verni- tudjuk meg a szövegből.

Valószínű viccesnek tűnhet egyesek számára a Madagaszkár projekt, azonban az írók komolyan gondolták, jövő év januárjában ellátogatnak a szigetre és az antológiának is lesz még folytatása. „Ez erősen meredekül hangzik, de végre egyszer ne berzenkedjünk, de vitézkedjünk, ne mártírkodjunk, hallgassunk az eszünkre, mennyünk el. Tanuljunk a történelem keserves tapasztalatiból és ezúttal másképp válasszunk hazát”- sorokból kiindulva, komoly dolgoknak nézünk elébe.

Varga Melinda